Szerencsére azonban ez az óhatatlanul komikus hatást keltő, gyermeteg aktualizálás társtalan maradt az előadásban. ) A díszleteket és a jelmezeket egyaránt Igor Nyezsnij és Tatyjana Tulubjeva tervezte. Egyebekben a rendezés, a jelmezek nem szolgáltak meglepetéssel: kiszámítható illusztrativitás, szolid színvonal jellemezte őket. A zenekar nem nyújtott kiemelkedő teljesítményt, inkább egy vidéki repertoár-előadáshoz, mint kiemelkedő fesztiválszerepléshez illően, de nagyobb botlások nélkül játszották végig az operát Jevgenyij Brazsnyik kompetens és megbízható vezényletével. Izgalmasabb képet nyújtottak az énekesek. Benyomásom szerint két szereplő magasodott minden tekintetben a többiek fölé: Mihail Guzsov Zakariás szerepében, illetve a Nabucco lányát, Fenenát alakító Larisza Kosztyuk. Előbbi össze tudta egyeztetni a különlegesen kidolgozott, differenciált, rajzos éneklést a népe fő erkölcsi támaszát jelentő pap-próféta súlyos tekintélyének meggyőző megjelenítésével. Hangja a legszebb orosz basszusokéhoz méltó, éneklése ugyanakkor tökéletes összhangban áll az olasz stílussal.
Elsőként, 2001-ben Verdi, majd Puccini, Mozart, Csajkovszkij neve jelent meg a "+" után, majd stílusirányzatok ( bel canto, Verismo), nemzeti zenék (szláv, osztrák, francia), míg 2010-ben az európai operajátszás bemutatása következett Bartók + Európa néven. 2011-ben a rendezvény Bartók + Verdi elnevezéssel "visszatért" kiindulópontjához. Az "újrakezdés" után, 2013-ban megtörtént az irányváltás: a fesztivál nevéből kikerülő "+"-t felváltó "Plusz" a Bartók utáni operaéletre, és az operajátszás Bartók utáni jövőjére utal. Az Operafesztivál alapítása óta Bartók Béla szellemiségét képviseli: befogad és inspirál, támogatja a tehetségeket és megbecsüli az értékteremtő művészetet. Kutatja a világhírű magyar művész életművének hatását, az utána következő zene- és zenészgenerációk megnyilatkozásait. A bartóki életmű megőrzése és ápolása mellett missziója a Bartók utáni népszerű operarepertoár bemutatása, továbbá kortárs művek születésének elősegítése. Ennek köszönhetően számos új darab megírására kért fel zeneszerzőket a fesztivál, a 2013-tól meghirdetett "A jövő kulcsa" operaíró versenyeken pedig tehetséges komponistákat fedezett fel a nemzetközi zenei élet számára.
MISKOLC > 2019. > június > 14–23.
A Lonely Planet bizonnyal hozzáértő – a továbbiakban az előadások interaktív jellegét is felemlítő – jellemzését főleg a relativitás jelenségének szemléltetése végett idéztem. Mint ahogyan a svájci Ticino kanton a Gotthárd-alagútból előbukkanó utasban hamisítatlan olasz táj benyomását kelti, a határt Olaszország felől átlépve viszont tüchtig svájci miliőnek érzékeljük, ugyanúgy tűnt fel a Moszkvában újító szelleműnek számító előadás – még Magyarországon is! –, mondjuk így, nemesen hagyománytisztelőnek, s így jellegzetesen orosznak. Interaktivitásnak bizonyosan nem tapasztaltuk nyomát sem, bár egy bizonyos vizuális megoldás mégiscsak sajátosnak és érdekesnek bizonyult; nevezetesen az, hogy a színpadon felépített többcélú állványrendszer révén a proszcénium szinte teljes magassága kihasználható volt, ami által a szereplők mozgatása effektív módon három dimenzióban történt, a függőleges vetület erőteljes hangsúlyozásával. (A bólogató olajkutaknak, mint az asszír táj szimbolikus elemeinek a háttérre való rávetítését mint kísérleti szellemű műfogást legjobb rövid úton elfelejteni.